Budapest nem hárít. Vagyis de: ha kell, ukrán kémet hárít

John le Carré – aki amúgy maga is az MI5, illetve az MI6 munkatársa volt – írt egy könyvet: A kém, aki bejött a hidegről. Találó kifejezés: „bejönni a hidegről”. A lelepleződés szélén táncoló ügynököt puha takaróval, megbízható csatornákon kimenekítik a fagyos terepről egy biztonságos, meleg szobába.

Csakhogy a Kárpátok közt zajló kémjátszmában minden fordítva történik: az ukrán szolgálatok kopogtatnak az ajtón, a kés alá fektetett magyar kisebbség vacog kint a hóban, Budapesten pedig a diplomáciai kazán ég magas lángon, hogy legalább honfitársaink ne kéküljenek meg a propaganda-hidegben.

Magyar Péter és frissen vasalt Tisza Pártja felrobbantja a lepkefingot – és vele együtt a komplett magyar médiamezőt: a honvédelmi miniszter állítólagos „háborús készültsége” az eltitkolt lepkefing-botrány, amelyet a kormány már évek óta a kirakatban tart. Csakhogy a lepkefingnak nincs túl nagy hatása, még ha fel is veszik diktafonra, így hát jön az éppen időben megeső, jól megkoreografált SZBU-produkció: kamerával, fojtott hangú narrátorral bejelentik, hogy hoppá, magyar katonai hírszerzőkről rántották le a leplet Kárpátalján.

Kijevből meg jön az enyhe-benyhe: „boszorkányüldözés” ez. Felháborodnak, hogy ejj, de mennyire renitens ez a magyar állam, nem együttműködő, kérem, Von der Leyen tanárnő! Még jó, hogy amikor az ukrán parlament nyelvtörvényekkel bontja le a kárpátaljai iskolák magyar feliratait, akkor a nyugati fővárosokban csak a szél fütyült.

A történet másik, személyesebb síkja a Tisza Párt épphogy nem kék-sárgára mosott zászlajánál keresendő. Ruszin-Szendi altábornagy NATO-jegyzőkönyvekből kiszivárgott „Szlava Ukrajini!” kiáltása sem csak a hecc kedvéért került oda. Meg az sem, hogy jelezgette, mekkora puszipajtija az ukrán vezérkari főnöknek.

Így az egykori vezérkari főnök leváltása a posztjáról sem annyira meglepő, a Kijev–Budapest gyors menetrendszerű véletlenjeiből pedig kitűnik, miért nem „Szlava Uhorscsini!” került be a NATO-jegyzőkönyvekbe – és nem, nem azért, mert „Dicsőség Magyarországnak!” került volna bele.

Szóval... Lekapcsoltak az ukránok két kárpátaljait, mire mi lekapcsoltunk két ukránt. 2–2. A nemzetbiztonsági szolgálatok dolga csendben maradni.

Ha valami mégis nyilvánosságra kerül, annak két oka lehet: vagy akkora fogás, amit már nem lehet a szőnyeg alá söpörni, vagy maga a lebuktatás is egy befolyásolási művelet része.

Ez a két kishal viszont Ukrajnában senkit nem hozott lázba egy orosz háború közepén. Így marad a politikai nyomásgyakorlás. Nem tetszik az Ukránoknak, hogy nem rójuk az örömtáncot az EU-s csatlakozás kapcsán. Ez eddig jogos. Tenni akarnak ellene. Már csak az a nagy kérdés, hogy van-e esetleg – de tényleg csak esetleg – összefüggés a NATO-s „Szlava Ukrajini!” és az SZBU között. Ha van, remélem, komoly, mert viccnek durva lenne.

A hidegről pedig nem mindenki jön be. Van, aki ott marad.

Nyitókép: Facebook